Mr. Bennet az els�k k�z�tt tette tisztelet�t Mr. Bingleyn�l. Mindj�rt kezdetben �gy d�nt�tt, hogy megl�togatja, b�r feles�g�nek az utols� pillanatig azt hajtogatta, hogy nem keresi fel, s az asszony a l�togat�sr�l csak a k�vetkez� este szerzett tudom�st. A dolog a k�vetkez�k�ppen der�lt ki. Mr. Bennet a m�sodik le�ny�t figyelte, aki �ppen kalapot d�sz�tett, majd hirtelen e szavakkal fordult hozz�:

- Rem�lem, Lizzy, a kalap tetszeni fog Mr. Bingleynek is.

- Nem �ll m�dunkban megtudni, mi tetszik Mr. Bingleynek - mondta Mrs. Bennet szemreh�ny�an -, hiszen nem l�togatjuk meg.

- De arr�l megfeledkezik, mama - mondta Elizabeth -, hogy tal�lkozni fogunk vele t�rsas�gban, s Mrs. Long meg�g�rte, hogy bemutatja nek�nk.

- Csak nem k�pzeled, hogy Mrs. Long ezt megtenn�? Neki mag�nak is k�t unokah�ga van. �nz�, k�pmutat� n�szem�ly, nem v�rok t�le semmi j�t.

- �n sem - tette hozz� Mr. Bennet -, s ez�rt �r�l�k, hogy nem szorulunk a szolg�lataira.

Mrs. Bennet nem m�ltatta f�rj�t v�laszra, de mivel nem tudott mag�n uralkodni, egyik l�ny�ba k�t�tt bele:

- Ne k�h�gj m�r annyit, Kitty, az isten szerelm�re! K�m�ld kiss� az idegeimet, t�nkremennek bel�.

- Kitty meggondolatlanul szokott k�h�gni - jegyezte meg az apja -, nem a kell� id�ben.

- Nem sz�rakoz�sb�l k�h�g�k - felelte Kitty durc�san.

- Mikor lesz a k�vetkez� b�l, Lizzy?

- Holnaphoz k�t h�tre.

- Igen, akkor! - ki�ltott Mrs. Bennet. - Mr. Long pedig csak el�tte lev� nap �rkezik vissza; �gy h�t be sem mutathatja Mr. Bingleyt, mert � maga sem ismeri m�g akkor.

- �gy h�t, dr�g�m, lef�zheti a bar�tn�j�t, mert maga mutathatja be neki Mr. Bingleyt.

- Lehetetlen, Bennet, lehetetlen, hiszen magam sem ismerem. Mi�rt k�noz ennyire?

- L�m, ez megfontolt besz�d. K�theti ismerets�g val�ban igen r�vid - ennyi id� alatt nem lehet egy embert kiismerni. De ha mi nem v�llaljuk, lesz m�s, aki v�llalja. Elv�gre Mrs. Longot �s unokah�gait sem lehet megfosztani az es�lyt�l; � bizony�ra sz�vess�gnek fogja ezt tekinteni, s ha maga nem hajland� erre a szolg�latra, �n v�llalom.

A le�nyok apjukra b�multak. Mrs. Bennet csak ennyit mondott:

- Ostobas�g, mer� ostobas�g!

- Mi�rt e heves tiltakoz�s? - k�rdezte Mr. Bennet. - Tal�n ostobas�gnak tartja a bemutatkoz�s formas�gait �s jelent�s�g�t? Ebben nem �rtek egyet teljesen mag�val. Mi a v�lem�nyed, Mary? Tudom, hogy a kisasszony sokat t�preng, komoly k�nyveket olvas, �s kivonatot k�sz�t bel�l�k.

Mary valami nagyon okosat akart felelni, de nem tudta, mit.

- Am�g Mary a gondolatait rendezi - folytatta az apja -, t�rj�nk vissza Mr. Bingleyre.

- Mr. Bingleyvel m�r torkig vagyok! - csattant fel az asszony.

- Ezt igaz�n sajn�lom; de mi�rt nem sz�lt nekem el�bb? Ha d�lel�tt tudtam volna, semmi esetre sem l�togatom meg. K�r, hogy �gy t�rt�nt; de mivel m�r tiszteletemet tettem n�la, nem z�rk�zhatunk el az ismerets�g el�l.

A h�lgyek meglep�dtek - Mr. Bennet �ppen ezt akarta el�rni -; feles�ge tal�n a le�nyain is t�ltett, b�r amikor az els� �r�mkit�r�s lecsendesedett, kijelentette, hogy kezdett�l fogva ezt v�rta.

- Milyen kedves mag�t�l, dr�ga Bennet! Tudtam, hogy v�g�l enged a r�besz�l�snek. Tudtam, jobban szereti maga a l�nyait, semhogy ilyen ismerets�get elszalasszon. �, milyen boldog vagyok! �s hogy megtr�f�lt benn�nket! M�g d�lel�tt megl�togatta, de nek�nk eddig egy sz�t sem sz�lt.

- Most azt�n k�h�ghetsz, Kitty, amennyi j�lesik - mondta Mr. Bennet, s k�zben kiment a szob�b�l, mert m�r unta feles�ge elragadtat�s�t.

- Milyen nagyszer� ap�tok van, l�nyok - sz�lalt meg Mrs. Bennet, mihelyt az ajt� becsuk�dott. - Nem tudom, valaha is megh�l�lhatj�tok-e a j�s�g�t - vagy ak�r az eny�met is. Mondhatom, a mi korunkban nem nagy �r�m mindennap �j ismer�s�ket szerezni; de a ti kedvetek�rt mindent megtesz�nk. Lydia, sz�vem, b�r te vagy a legfiatalabb, biztosra veszem, hogy Mr. Bingley felk�r t�ncra a k�vetkez� b�lon.

- �, egy cseppet sem f�lek! - jegyezte meg Lydia �ntelten. - Igaz, �n vagyok a legfiatalabb, de a legmagasabb is.

Eg�sz este tal�lgatt�k, mikor fogja Mr. Bingley visszaadni a l�togat�st, �s m�r azon t�n�dtek, mikorra h�vj�k meg vacsor�ra.