Elizabeth az �jszaka legnagyobb r�sz�t n�v�re szob�j�ban t�lt�tte, s nagy �r�m�re m�snap m�r kedvez�bb v�laszt adhatott kora reggel a Mr. Bingley nev�ben �rdekl�d� szobal�nynak, majd kiss� k�s�bb a k�t el�kel� komorn�nak, akik a Bingley n�v�rek nev�ben jelentek meg n�la. De a javul�s ellen�re Elizabeth k�rte, k�ldjenek n�h�ny sort Longbournba, hogy anyja l�togassa meg Jane-t, �s � maga �t�lje meg a beteg �llapot�t. A levelet r�gt�n elk�ldt�k, s a benne foglalt k�r�snek �ppoly gyorsan eleget tettek. Mrs. Bennet k�t legifjabb le�nya k�s�ret�ben r�viddel a csal�di reggeli ut�n Netherfieldbe �rkezett.

Ha Mrs. Bennet aggaszt� �llapotban tal�lja le�ny�t, igen szerencs�tlennek �rezte volna mag�t; mivel azonban l�tta, hogy Jane betegs�ge nem ad okot nyugtalans�gra, nem k�v�nta, hogy azonnal meggy�gyuljon, mert hiszen fel�p�l�se val�sz�n�leg v�get vetett volna netherfieldi tart�zkod�s�nak. Ez�rt meg se hallotta le�nya k�r�s�t, hogy vigy�k haza; a patik�rius, aki k�r�lbel�l ugyanakkor �rkezett oda, szint�n nem tartotta ezt tan�csosnak. Egy ideig Jane beteg�gy�n�l �ltek, amikor megjelent Miss Bingley, s k�r�s�re az anya �s h�rom le�nya bevonult a reggeliz�szob�ba. Bingley r�gt�n azt a rem�ny�t fejezte ki, hogy Mrs. Bennet nem tal�lta le�ny�t betegebbnek, mint gondolta.

- Dehogynem, uram - felelte az asszony. - Sokkal betegebb, semhogy haza lehetne vinni. Mr. Jones szerint gondolnunk sem szabad erre. �gy h�t k�nytelenek vagyunk m�g egy ideig pr�b�ra tenni az �n�k t�relm�t �s sz�vess�g�t.

- Hazavinni! - ki�ltott fel Bingley. - Err�l sz� sem lehet. A n�v�rem sem engedn� meg, hogy hazavigy�k.

- Legyen nyugodt, asszonyom - jelentette ki Miss Bingley hideg udvariass�ggal -, hogy Miss Bennetet a lehet� leggondosabban �poljuk, am�g n�lunk marad.

Mrs. Bennet t�l�rad� szavakkal mondott k�sz�netet.

- Igaz�n nem tudom - tette hozz� v�g�l -, mi t�rt�nt volna vele, ha nem voln�nak ilyen j� bar�tai, mert val�ban nagyon beteg, �s roppant sokat szenved, b�r angyali t�relemmel viseli, mindig is ez volt a szok�sa; mondhatom, hozz� foghat� j� term�szet� le�ny nincs az eg�sz vil�gon. A t�bbi l�nyomat egy napon sem lehet eml�teni vele - eleget hallj�k ezt t�lem. Milyen �des ez a szoba, Mr. Bingley, milyen b�jos kil�t�s ny�lik a kavicsos kerti �tra! Nincs m�g egy hely ezen a vil�gon, amely felvehetn� a versenyt Netherfielddel. Rem�lem, nem is fog innen egyhamar elk�lt�zni, b�r csak r�vid id�re b�relte ki.

- �n mindent hirtelen szoktam csin�lni - felelte Bingley -, s ha �gy d�nten�k, hogy elk�lt�z�m Netherfieldb�l, val�sz�n�leg �t percen bel�l m�r itt se voln�k. Pillanatnyilag azonban �gy tekintem magam, mint aki v�gleg letelepedett.

- Ez pontosan megfelel annak, amit mag�r�l gondoltam - jegyezte meg Elizabeth.

- Sz�val kezdi meg�rteni a jellememet - ki�ltotta Bingley, s a l�ny fel� fordult.

- Igen, s�t m�r �gy ismerem �nt, mint a tenyeremet.

- Szeretn�m ezt b�knak tekinteni; de akin ilyen k�nny� kereszt�ll�tni, att�l f�lek, az csak sz�nalmas figura lehet.

- Embere v�logatja. Az �n szavaimb�l m�g nem k�vetkezik, hogy egy m�ly, bonyolult jellem t�bb vagy kevesebb megbecs�l�sre �rdemes, mint az �n�.

- Lizzy! - ki�ltott az anyja. - Ne felejtsd el, hol vagy, s ne besz�lj annyi badars�got, mert ezt csak otthon t�rj�k el t�led.

- Nem is tudtam eddig - folytatta r�gt�n Bingley -, hogy maga l�lekb�v�r. Sz�rakoztat� tanulm�ny lehet.

- Igen, de a bonyolult jellemek a legsz�rakoztat�bbak. Ez az el�ny�k felt�tlen�l megvan.

- A vid�ki �let - vetette k�zbe Darcy - �ltal�ban kev�s alkalmat szolg�ltat ilyen tanulm�nyokhoz. A vid�ki k�rnyezetben az ember igen sz�k k�r� �s v�ltozatlan t�rsas�gban mozog.

- De az emberek maguk annyit v�ltoznak, hogy mindig valami �jat lehet benn�k megfigyelni.

- De m�g mennyire! - ki�ltotta Mrs. Bennet, akit b�ntott az a m�d, ahogyan Darcy a vid�ki k�rnyezetet eml�tette. - Higgye el, hogy vid�ken �pp�gy folyik az �let, mint Londonban.

Mindenki meglep�d�tt; Darcy egy pillanatig r�n�zett, azt�n n�m�n elfordult. Mrs. Bennet azt k�pzelte, hogy teljes gy�zelmet aratott felette, s m�g jobban ki akarta akn�zni diadal�t.

- Nem is �rtem, mi�rt volna London annyival k�l�nb, mint a vid�k, hacsak az �zleteket �s a k�z�p�leteket nem tekintj�k. A vid�ki �let ezerszer kellemesebb. Nincs igazam, Mr. Bingley?

- Ha vid�ken �lek - felelte Bingley -, sohasem akarok onnan elmenni, de ha Londonban vagyok, onnan sem k�v�nkozom el. Mindegyiknek megvan az el�nye, s �n v�rosban is, vid�ken is egyform�n boldog vagyok.

- Igen, mert mag�nak j� a term�szete. De ez az �r - mondta Mrs. Bennet, s Darcyra pillantott -, �gy l�tszik, semmibe sem veszi a vid�ket.

- Nem, nincs igaza, mama - sz�lt Elizabeth, pirulva anyja miatt. - Teljesen f�lre�rtette Mr. Darcyt. � csak azt akarta mondani, hogy vid�ken nem tal�lkozhatunk annyif�le emberrel, mint Londonban, s ezt mag�nak is el kell ismernie.

- Term�szetesen, sz�vem, senki sem �ll�totta az ellenkez�j�t, de ami azt illeti, hogy ezen a k�rny�ken nem lehet sok emberrel tal�lkozni, nem hiszem, hogy sok ilyen n�pes szomsz�ds�g volna. Hiszen mi magunk huszonn�gy csal�ddal j�runk �ssze vacsor�zni!

Bingleyt csak az Elizabeth ir�nti tapintat �vta, hogy el ne mosolyodj�k. N�v�re nem volt ilyen tapintatos, �s sokatmond� mosollyal pillantott Darcyra. Elizabeth el akarta terelni anyja gondolatait a t�m�r�l, s ez�rt megk�rdezte, nem volt-e Charlotte Lucas Longbournban, ami�ta � elj�tt hazulr�l.

- De igen, tegnap ott volt n�lunk az apj�val. Micsoda kedves ember ez a Sir William; ugye, hogy az, Mr. Bingley? Milyen nagyvil�gi f�rfi! El�kel� �s m�gis olyan k�zvetlen. Mindenkihez van egy kedves szava. Az �n szememben ez az igazi j�lnevelts�g. Milyen t�vol �llnak ett�l azok, akik rettent� fontosnak k�pzelik magukat, �s ki nem nyitn�k soha a sz�jukat!

- Ott maradt Charlotte vacsor�ra?

- Nem, hazament, hi�ba marasztaltuk. Bizony�ra a gy�m�lcsp�st�tom k�sz�t�s�n�l kellett seg�tenie. Tudja, Mr. Bingley, �n csak olyan csel�deket tartok, akik el tudj�k v�gezni a munk�jukat; �n a le�nyaimat m�sra neveltem. De mindenki �gy �l, ahogy neki tetszik, s azt meg kell adni, hogy a Lucas l�nyok nagyon rendes teremt�sek. K�r, hogy nem sz�pek. Nem mintha �n nagyon cs�ny�nak tartan�m Charlotte-ot - nem is akarok rosszat mondani r�la, mert igen j� bar�tn�nk.

- Nagyon kedves l�nynak l�tszik - mondta Bingley.

- �, istenem, persze hogy az, de �nnek is el kell ismernie, hogy nagyon cs�nya. Maga Lady Lucas is gyakran mondta ezt, �s irigyen besz�lt Jane sz�ps�g�r�l. Nem szeretek dicsekedni a saj�t l�nyommal, de h�t az �n Jane-em... az ember nem mindennap l�t ilyen sz�p teremt�st. Mindenki ezt mondja; a magam elfogult v�lem�ny�re nem sokat adn�k. Mikor m�g csak tizen�t �ves volt, Gardiner b�ty�m�kn�l voltunk l�togat�ban Londonban; egy �riember akkor �gy beleszeretett, hogy a s�gorn�m m�r biztosra vette, hogy mire hazautazunk, meg is k�ri a kez�t. M�gsem k�rte meg... tal�n fiatalnak tartotta. De �rt hozz� n�h�ny verset, nagyon sz�p verseket.

- S ezzel v�ge is volt a szerelm�nek - v�gott k�zbe Elizabeth t�relmetlen�l. - Azt hiszem, nem egy �rz�st h�t�ttek le m�r ily m�don. Vajon ki fedezte fel els�nek, hogy a k�lt�szet milyen sikeres m�don �zi el a szerelmet?

- �n mindig �gy tudtam, hogy a k�lt�szet t�pl�lja a szerelmet - jegyezte meg Darcy.

- Tal�n akkor, ha a szerelem er�s, izmos, eg�szs�ges. Ami m�sk�l�nben is er�s, azt minden t�pl�lja. De ha csak gyenge, v�konyka vonzalom, meg vagyok r�la gy�z�dve, hogy egyetlen j� szonett�l v�gleg elsorvad.

Darcy csak mosolygott, s mikor a t�rsalg�sban sz�net �llt be, Eliz�t aggodalom fogta el, hogy anyja ism�t nevets�gess� teszi mag�t. Szeretett volna mondani valamit, de semmi sem jutott esz�be. R�vid hallgat�s ut�n Mrs. Bennet megint h�l�lkodni kezdett Bingleynek, ami�rt olyan kedves Jane-hez, �s mentegette mag�t, hogy most m�g Lizzyt is a nyak�ba varrta. Bingley �szinte udvariass�ggal v�laszolt, s ezzel fiatalabbik n�v�r�t is arra k�sztette, hogy az alkalomhoz ill� n�h�ny udvarias sz�t mondjon. Miss Bingley kelletlen�l tett eleget ennek a k�teless�gnek, de Mrs. Bennet meg volt el�gedve, s r�viddel ezut�n a kocsij�t k�rte. Ez volt a jel legifjabb le�ny�nak, hogy k�r�s�vel el��lljon. A k�t le�ny az eg�sz l�togat�s alatt egym�ssal suttogott, azzal az eredm�nnyel, hogy a legfiatalabbik most figyelmeztette Mr. Bingleyt: r�gt�n meg�rkez�se ut�n azt �g�rte, hogy h�zib�lt rendez Netherfieldben.

Lydia j� alak�, magas n�v�s�, tizen�t esztend�s l�ny volt, arcsz�ne sz�p, �s szem�b�l sug�rzott a j� ked�ly. � volt anyj�nak kedvence: t�lzott szeretet�ben igen fiatalon vezette be a t�rsas�gba. A le�ny tele volt �letkedvvel, term�szet�n�l fogva megvolt benne az �nbizalom, s ezt a tisztek figyelmess�ge, akiket egyar�nt vonzott nagyb�tyja kit�n� konyh�ja �s Lydia k�zvetlen modora, magabiztos �ntelts�gg� fejlesztette. Bingleyre is r�gt�n r�csapott, hogy mi lesz a b�llal, s minden teket�ria n�lk�l eml�keztette �g�ret�re, s�t m�g azt is hozz�tette, sz�gyen �s gyal�zat lenne, ha nem v�ltan� be �g�ret�t. A le�ny anyja nagy elragadtat�ssal hallotta Bingley v�lasz�t erre a nem v�rt t�mad�sra.

- Higgye el, b�rmikor k�sz vagyok a szavamnak �llni, s amint n�v�re felgy�gyul, mag�t fogom k�rni, t�zze ki a b�l napj�t. De am�g � beteg, bizony�ra maga sem k�v�n t�ncolni.

Lydia meg volt el�gedve a v�lasszal.

- H�t hogyne, jobb lesz, ha v�runk, m�g Jane felgy�gyul, addigra val�sz�n�leg Carter kapit�ny is visszaj�n Merytonba. Az �n b�lja ut�n pedig - tette hozz� - ragaszkodni fogok hozz�, hogy a tisztek is rendezzenek b�lt. Meg is mondom Forster ezredesnek, sz�gyen �s gyal�zat lenne, ha ezt elmulasztan�.

Mrs. Bennet �s le�nyai ezut�n elb�cs�ztak, Elizabeth r�gt�n visszat�rt Jane-hez, nem t�r�dve azzal, mit mond majd h�ta m�g�tt a k�t h�lgy �s Darcy. Darcyt azonban nem lehetett r�venni, hogy egy�tt szidja vel�k Eliz�t, b�rmennyi szellemes megjegyz�st tett is Miss Bingley a ragyog� sz�p szem�re.