El�rkezett az esk�v� napja, s Jane �s Elizabeth val�sz�n�leg jobban meg voltak illet�dve, mint maga a menyasszony. A fiatal p�r el� k�ldt�k a kocsit X.-be, �s eb�did�re v�rt�k �ket. A k�t id�sebb Bennet l�ny rettegve n�zett j�vetel�k el�, k�l�n�sen Jane, aki felt�telezte Lydi�r�l, hogy ugyanazt �rzi, amit � �rezne, ha � lenne a b�n�s, �s gy�tr�dve gondolt arra, mit szenvedhet a h�ga.

V�gre meg�rkeztek. A csal�d a reggeliz�szob�ban gy�lt �ssze fogad�sukra. Mrs. Bennet arca sz�les mosolyra der�lt, mikor a kocsi meg�llt a h�z el�tt. Mr. Bennet tekintete kif�rk�szhetetlen�l komoly maradt, a le�nyok szem�ben agg�d� f�lelem �s nyugtalans�g �lt.

Az el�szob�ban felcsend�lt Lydia hangja; az ajt� felt�rult, s � berontott a szob�ba. Anyja odal�pett hozz�, meg�lelte, �s kit�r� �r�mmel �dv�z�lte, majd ny�jas mosollyal ny�jtott kezet Wickhamnek, aki Lydia ut�n l�pett be, s oly t�l�rad� sz�vvel gratul�lt mindkett�j�knek, hogy l�tszott rajta, nem k�telkedik boldogs�gukban.

A fiatalok most Mr. Bennethez fordultak, de a fogadtat�s itt m�r nem volt olyan sz�v�lyes. Mr. Bennet arca m�g szigor�bb� merevedett, s alig nyitotta ki a sz�j�t. Az ifj� p�r f�l�nyes biztons�ga m�g jobban felkeltette haragj�t. Elizabeth csak undort �rzett, s m�g Jane is meg volt botr�nkozva. Lydia a r�gi maradt: szilaj, zabol�tlan, l�rm�s �s arc�tlan. Egyik n�v�r�t�l a m�sikhoz fordult, sz�mon k�rte a gratul�ci�jukat, s amikor v�gre mindny�jan le�ltek, gyorsan, f�rk�szve k�r�ln�zett a szob�ban, meg�llap�totta, hogy egy-k�t kisebb v�ltoz�st l�t, azt�n nevetve jelentette ki, hogy bizony m�r r�g�ta nem j�rt itt.

Wickhamen �ppoly kev�s nyoma l�tszott a zavarnak, mint Lydi�n, de neki mindig olyan sima volt a modora, hogy ha jelleme �s h�zass�ga makul�tlan, mosolyg�s, k�nnyed viselked�se mindenkit elb�v�l e rokoni l�togat�s alkalm�b�l. Elizabeth nem hitte volna r�la eddig, hogy ennyi az �nbizalma; de most azzal az elhat�roz�ssal �lt le, hogy a j�v�ben nem fog hat�rt szabni b�rmilyen arc�tlan ember arc�tlans�g�nak. Elizabeth is pirult, Jane is, de annak a k�t szem�lynek, aki zavarba hozta �ket, nem v�ltozott a sz�ne.

T�rsalg�sban nem volt hi�ny. A fiatalasszonynak �s �desanyj�nak sz�ntelen�l pergett a nyelve, Wickham pedig, aki v�letlen�l Elizabeth mell� ker�lt, k�rny�kbeli ismer�sei ir�nt �rdekl�d�tt, oly fesztelen j�kedvvel, hogy Elizabeth egy�ltal�n nem tudott hasonl� hangnemben v�laszolni. �gy l�tszott, mintha Wickhamnek �s Lydi�nak mindenr�l a legjobb eml�keik voln�nak. Semmit nem b�ntak meg, s Lydia �nsz�nt�b�l olyan t�m�ra terelte a sz�t, amelyre n�v�rei a vil�g�rt sem mertek volna c�lozni.

- Ha arra gondolok, hogy h�rom h�napja mentem el innen! - ki�ltotta. - Esk�sz�m, mintha csak k�t hete lenne, pedig mi minden t�rt�nt az�ta! Te j� isten! Ha valaki azt mondta volna, hogy mint f�rjes asszony j�v�k ide vissza! Pedig �n gondoltam r�, milyen muris lenne, ha m�gis siker�l!

Apja felemelte tekintet�t, Jane zavarba j�tt. Elizabeth pedig sokatmond� pillant�ssal n�zett h�g�ra. De Lydia sohasem l�tott �s hallott meg olyat, amir�l nem akart tudom�st szerezni, s most is vid�man folytatta:

- Mondja, mama, tudj�k legal�bb az itteniek, hogy ma volt az esk�v�m? �n att�l f�ltem, hogy nem tudj�k, s amikor �tk�zben utol�rt�k William Goulding kocsij�t, �n bizony tudt�ra akartam adni... leengedtem h�t az ablakot, leh�ztam a keszty�met, �s odatettem a kezem az ablakr�m�ra, hadd l�ssa az ujjamon a jegygy�r�t... k�zben b�logattam �s mosolyogtam, ahogy csak tudtam.

Elizabeth nem b�rta tov�bb. Fel�llt, �s kiszaladt a szob�b�l, s csak akkor j�tt vissza, amikor hallotta, hogy az el�szob�n kereszt�l �tmennek az eb�dl�be. De m�g �gy is l�tta, amint Lydia nagy �nnep�lyesen �desanyja jobbj�hoz ker�l, azt�n �gy sz�l legid�sebb n�v�r�hez:

- Nos, Jane, a te helyed most engem illet, te pedig lejjebb �lsz, mert �n vagyok a f�rjes asszony.

Nem volt semmi rem�ny, hogy Lydi�t id�vel elfogja az a szem�rmes zavar, melynek kezdett�l fogva nyom�t sem lehetett felfedezni benne. Egyre fesztelenebb lett �s vid�mabb. L�tni akarta Mrs. Philipset, Lucas�kat, valamennyi szomsz�dos csal�dot, szerette volna mindenki sz�j�b�l hallani a Mrs. Wickham nevet, eb�d ut�n lement Mrs. Hillhez �s a k�t szobal�nyhoz, hogy megmutassa a jegygy�r�j�t, �s eldicsekedjen h�zass�g�val.

- Nos, mama - mondta, mikor mindny�jan visszat�rtek a reggeliz�szob�ba -, h�t mit sz�l az �n uracsk�mhoz? Ugye, b�jos ember? Fogadni mern�k, a n�v�reim mind irigykednek r�m - �n m�gis boldog lenn�k, ha feleannyi szerencs�j�k lesz, mint nekem. Mi�rt nem mennek Brightonba, ott lehet j�l f�rjet fogni. Milyen k�r, mama, hogy nem j�ttek mindny�jan velem.

- Igazad van, sz�vem; ha t�lem f�ggne, el is menn�nk. De dr�ga Lydi�m, az m�r nem tetszik nekem, hogy olyan messzire k�lt�zt�k. Nem lehet ezen seg�teni?

- Nem bizony. De sebaj, nekem nagyon megfelel. Majd elj�nnek a pap�val meg a l�nyokkal l�togat�ba. Az eg�sz telet Newcastle-ban t�ltj�k, bizony�ra egym�st �rik ott a b�lok, s �n majd gondoskodom r�la, hogy mindenkinek legyen j� t�ncosa.

- Jaj, de pomp�s lenne! - mondta az anyja.

- Ha pedig elutaznak, n�lam hagyhatj�k egy-k�t n�v�remet. Meg�g�rem, f�rjhez adom �ket, miel�tt m�g v�ge lesz a t�lnek.

- K�sz�n�m, hogy r�lam is gondoskodni akarsz - mondta Elizabeth -, de a te f�rjfog�si m�dszered nincs nagyon az �nyemre.

A l�togat�k csak t�z napot t�lthettek Longbournban. Wickham m�g Londonban megkapta kinevez�s�t, s k�t h�t m�lva jelentkeznie kellett ezred�n�l.

A csal�dban egyed�l Mrs. Bennet sajn�lta, hogy ily r�vid ideig maradnak. Alaposan ki is haszn�lta az id�t, minden�v� elvitte a l�ny�t l�togat�ba, �s � is s�r�n h�vott vend�geket. A vend�gesked�snek az eg�sz csal�d �r�lt - a gondolkod� fej�ek m�g jobban irt�ztak a bizalmas csal�di egy�ttest�l, mint az �resfej�ek.

Wickham vonzalma Lydia ir�nt pontosan olyan volt, amilyennek Elizabeth k�pzelte: j�val langyosabb, mint Lydia �rz�sei. Eliz�nak alig kellett �jabb megfigyel�seket gy�jtenie, mert m�r a dolgok term�szet�b�l tudta, hogy a sz�ktet�s igazi oka Lydia heves szenved�lye, sokkal ink�bb, mint Wickham�. Mi�rt is sz�ktette volna meg a f�rfi Lydi�t, aki ir�nt nem �rzett forr� szerelmet, ha nem l�tja vil�gosan, hogy k�nyszerhelyzetb�l kellett menek�lnie, s ha m�r �gy �llt a dolog, mi�rt mondott volna le a cs�b�t� alkalomr�l, hogy egy �tit�rsn�vel egy�tt sz�kj�n?

Lydia val�s�gos im�dattal cs�gg�tt rajta.

- Az �n dr�ga Wickhamem - ez volt minden m�sodik szava. - Kit is lehetne hozz� hasonl�tani? � �rt legjobban mindenhez a vil�gon. Szeptember elsej�n, mindj�rt a szezon els� napj�n, t�bb madarat fog l�ni, mint b�rki m�s az orsz�gban.

Egy reggel, r�viddel meg�rkez�s�k ut�n, amikor egy�tt �ld�g�lt k�t id�sebbik n�v�r�vel, Lydia �gy sz�lt Eliz�hoz:

- Azt hiszem, Lizzy, neked m�g el sem mondtam, hogyan folyt le az esk�v�. Te nem volt�l ott, mikor r�szletesen elmes�ltem az eg�szet a mam�nak meg a t�bbieknek. Nem is �rdekel?

- Nem nagyon - felelte Elizabeth. - Min�l kevesebbet besz�l�nk r�la, ann�l jobb.

- Jaj, de furcsa vagy! De az�rt elmondom, hadd halljad te is. Tudod, a St. Clement-templomban esk�dt�nk, mert Wickham abban az egyh�zk�zs�gben lakott. Megbesz�lt�k, hogy tizenegyre mindny�jan ott lesz�nk - �n a b�csival meg a n�nivel megyek, a t�bbiek pedig a templom el�tt v�rnak r�nk. El�rkezett a h�tf� reggel... k�pzelheted, milyen izgatott voltam! F�ltem, hogy valami k�zbej�n, s akkor meg kell bolondulnom. �s mialatt �lt�zk�dtem, eg�sz id� alatt ott �llt mellettem a n�ni, sz�nokolt �s papolt, mintha valami pr�dik�ci�s k�nyvb�l olvasna fel. Igaz, hogy csak minden tizedik szav�t hallottam, mert k�pzelheted, m�sra nem tudtam gondolni, csak az �n dr�ga Wickhamemre. Egyre az j�rt a fejemben, hogy a k�k kab�tj�t veszi-e fel az esk�v�re. V�gre a szokott id�ben, t�zkor neki�lt�nk a reggelinek - azt hittem, sohasem lesz m�r v�ge. Mellesleg meg kell neked mondanom, hogy a b�csi meg a n�ni borzaszt� kellemetlen�l viselkedtek eg�sz id� alatt, am�g a vend�g�k voltam. Ak�r hiszed, ak�r nem, egyetlenegyszer se tettem ki a l�bam a h�zb�l, pedig k�t hetet t�lt�ttem n�luk. Egyszer sem vittek t�rsas�gba, mulats�gba, sehov�. Igaz, hogy London el�g unalmas ilyenkor, de a Kis Sz�nh�z nyitva volt. De hogy folytassam, �ppen �rt�nk j�tt a kocsi, amikor a b�csit �zleti �gyben elh�vt�k ahhoz a rettenetes Mr. Stone-hoz. Tudod, ha egyszer �sszedugj�k a fej�ket, annak soha sincsen v�ge. �gy megijedtem, azt sem tudtam, mit csin�ljak, hiszen a b�csi volt a n�sznagyom, �s ha elk�s�nk, aznap m�r fuccs az esk�v�nek. De szerencs�re t�z perc m�lva visszaj�tt, s akkor mind fel�lt�nk a kocsira. Csak k�s�bb jutott eszembe, hogy a b�csi n�lk�l sem kellett volna elhalasztani az esk�v�t, mert Mr. Darcy �ppolyan j�l megtette volna.

- Mr. Darcy! - ism�telte Elizabeth elk�pedve.

- Igen, �, tudod, �gy volt, hogy � meg Wickhammel j�n. Szent isten! Mit is mondtam! Err�l nem lett volna szabad sz�lnom egy sz�t sem. A szavamat adtam r�! Mit fog Wickham sz�lni? Annyira titokban akart�k tartani!

- Ha olyan nagy titok - mondta Jane -, ne besz�lj r�la t�bbet. Nem kell f�lned, nem faggatlak tov�bb.

- Nem bizony - tette hozz� Elizabeth, pedig �gett a k�v�ncsis�gt�l -, mi nem fogunk kik�rdezni.

- H�la �s k�sz�net - mondta Lydia -, mert ha k�rdezn�tek, �n biztosan mindent kifecsegn�k, �s akkor Wickhammel gy�lne meg a bajom.

Ez felh�v�s volt a tov�bbi k�rdez�sk�d�sre, s Elizabeth csak �gy k�zdhette le k�v�ncsis�g�t, hogy kiszaladt a szob�b�l.

De lehetetlen, hogy ne tudjon semmit egy ilyen fontos k�rd�sr�l; vagy legal�bbis lehetetlen, hogy ne pr�b�ljon �rtes�l�st szerezni. Darcy ott volt a h�ga esk�v�j�n! Olyan helyen �s olyan emberek k�z�tt, ahol l�tsz�lag semmi keresnival�ja, ahov� semmi sem cs�b�thatta. Egym�st �zt�k agy�ban a vad �s k�ptelen feltev�sek, hogy mit jelenthet ez - de egyik magyar�zattal sem volt megel�gedve. Ami legjobban kiel�g�tette volna, mert a legnemesebb f�nyben t�ntette fel Darcy viselked�s�t, az l�tszott a legkev�sb� val�sz�n�nek. Nem b�rta tov�bb ezt a bizonytalans�got, gyorsan pap�rt vett el�, �s r�vid levelet �rt nagyn�nj�nek, magyar�zatot k�rve Lydia elejtett szavair�l, ha ez nem s�rti a k�telez� titoktart�st.

Meg fogja �rteni, kedves n�n�m, mennyire gy�t�r a k�v�ncsis�g, hogy mit kereshetett maguk k�z�tt ilyen alkalommal az az �r, akit egyik�nkh�z sem f�z rokoni kapcsolat, s�t aki t�bb�-kev�sb� idegen csal�dunkban. Nagyon k�rem, �rjon azonnal, �s vil�gos�tson fel - ha ugyan nincsenek nagyon nyom�s okok a titoktart�s mellett, ahogyan Lydia arra c�lzott. Ebben az esetben bele kell t�r�dn�m, hogy a dolog hom�lyban marad.

- Nem mintha val�ban belet�r�dn�k - tette hozz� mag�ban Elizabeth, mik�zben �sszehajtotta a levelet -, �s biztos�thatlak, kedves n�ni, ha nem mondod meg nekem egyenesen, akkor cselhez �s fort�lyhoz fogok folyamodni, de megtudom.

Jane k�nyes becs�let�rz�se nem engedte meg, hogy n�gyszemk�zt sz�ba hozza Eliz�nak Lydia elejtett megjegyz�s�t. Elizabeth �r�lt ennek - am�g kider�l, kap-e kiel�g�t� v�laszt �rdekl�d�s�re, senkivel sem osztotta volna meg sz�vesen gondolatait.