Mr. Wickham oly t�k�letesen meg volt el�gedve ezzel a besz�lget�ssel, hogy soha t�bb� nem t�rt vissza a t�rgyra - maga sem akart k�nos helyzetbe ker�lni, �s kedves s�gorn�j�t sem k�v�nta megharag�tani. Elizabeth viszont �r�lt, hogy azok ut�n, amiket Wickhamnek mondott, a fiatalember nem h�borgatta t�bb�.

Wickham �s Lydia elutaz�s�nak napja hamarosan el�rkezett, �s Mrs. Bennet k�nytelen volt belet�r�dni a v�l�sba, noha tudta, hogy egy �vn�l el�bb aligha l�tj�k viszont egym�st, mert f�rje hallani sem akart arr�l, hogy mindny�jan ell�togassanak Newcastle-ba.

- �, dr�ga Lydi�m! - ki�ltotta Mrs. Bennet. - Mikor l�tlak �jra?

- Tudja a j� �g, mama. Tal�n csak k�t-h�rom �v m�lva.

- �rj�l min�l gyakrabban, sz�vem.

- Majd igyekszem. De a mama is tudja; a f�rjes asszonynak nincs sok ideje a lev�l�r�sra. Ink�bb a n�v�reim �rjanak nekem, hiszen �gy sincs egy�b dolguk.

Mr. Wickham sokkal melegebben b�cs�zott, mint a feles�ge. Kics�pte mag�t, mosolygott, sz�peket mondott mindenkinek.

- Olyan sz�p fi�, hogy p�rj�t ritk�tja - mondta Mrs. Bennet, mihelyt a fiatalok elmentek. - Csupa mosoly, csupa k�nyesked�s, mindny�junknak udvarol. Roppant b�szke vagyok r�. N�la k�l�nb v�t m�g Sir William Lucas sem tud felmutatni.

Lydia elutaz�sa napokig lehangolta Mrs. Bennetet.

- Gyakran gondolok arra - mondta -, hogy nincs szomor�bb dolog a vil�gon, mint ha el kell v�lnunk szeretteinkt�l. Az ember olyan elveszettnek �rzi mag�t.

- L�tja, mama, �gy j�r az, aki f�rjhez adja a l�ny�t - mondta Elizabeth. - Ann�l jobban �r�lhet, hogy mi n�gyen m�g a nyak�n �l�nk.

- Ne besz�lj bolondokat! Lydia nem az�rt hagyott itt, mert f�rjhez ment, hanem csak az�rt, mert olyan messze van a f�rje ezrede. Ha k�zelebb volna az ezred, nem ment volna el ilyen hamar.

De a cs�ggedt hangulat, amelybe ez az esem�ny sodorta, csakhamar megenyh�lt, s lelk�t �j rem�ny hozta izgalomba a h�rek nyom�n, melyek a k�rny�ken elterjedtek. A netherfieldi kulcs�rn� utas�t�st kapott, hogy hozzon mindent rendbe, mert a gazda egy-k�t nap m�lva meg�rkezik, �s n�h�ny h�tig vad�szni fog a birtok�n. Mrs. Bennetet ideges nyugtalans�g fogta el. Jane-re n�zett, felv�ltva mosolygott, �s cs�v�lgatta a fej�t.

- H�t �gy vagyunk, Mr. Bingley m�gis lej�n a birtok�ra, kedves n�n�m! - (Mert Mrs. Philips hozta els�nek a h�rt.) - Nos, ann�l jobb. Nem mintha sokat t�r�dn�k az eg�sszel. Tudod, Mr. Bingley m�r nem l�tezik sz�munkra... �n magam nem is akarom t�bb� l�tni. De nem baj, hadd j�jj�n Netherfieldbe, ha kedve tartja. �s ki tudja, mi t�rt�nhetik? De minket ez nem �rdekel. Tudod, mi m�r r�gen megegyezt�nk, hogy egy sz�t sem sz�lunk r�la. De mondd csak, eg�szen bizonyos, hogy j�n?

- Arra m�rget vehetsz - mondta a n�nje -, mert Mrs. Nicholls Merytonban volt tegnap este. L�ttam az ablakb�l, �s r�gt�n ut�namentem, mert meg akartam tudni, mi igaz az eg�szb�l: t�le hallottam, hogy sz�r�l sz�ra igaz. Legk�s�bb cs�t�rt�k�n �rkezik, de val�sz�n�leg m�r szerd�n. Mrs. Nicholls �ppen a m�sz�roshoz ment, h�st akart rendelni szerd�ra, h�rom p�r kacs�t is vett, sz�p, s�tni val� kacs�kat.

Mikor Jane meghallotta a h�rt, nem tudott uralkodni mag�n, �s elpirult. H�napok �ta ki sem ejtette Bingley nev�t Elizabeth el�tt, de most ezt mondta, mikor magukra maradtak:

- L�ttam, hogy r�m n�zel, Lizzy, amikor nagyn�n�nk el�js�golta a dolgot; azt is tudom, hogy zavarban voltam. De ne gondold, hogy ennek m�lyebb oka van. Csak egy pillanatra j�ttem zavarba, mert tudtam, hogy mindenki engem fog n�zni. Hidd el, hogy a h�r nem okoz nekem sem �r�met, sem f�jdalmat. Annak az egynek �r�l�k, hogy egyed�l j�n, mert �gy ritk�bban l�tjuk. Nem mintha magam miatt f�ln�k, csak att�l rettegek, milyen megjegyz�seket tesznek m�sok.

Elizabeth nem tudta, mire v�lje a dolgot. Ha nem tal�lkozik Bingleyvel Derbyshire-ben, tal�n � is elhitte volna r�la, hogy csak a vad�szat kedv��rt j�n a birtok�ra; �gy azonban az volt az �rz�se, hogy a fiatalember m�g mindig szerelmes Jane-be, s csak azt nem tudta eld�nteni, vajon Bingley a bar�tja enged�ly�vel j�n-e Netherfieldbe, vagy pedig megemberelte mag�t, �s nem k�rte ki Darcy beleegyez�s�t.

"M�giscsak keserves dolog - gondolta n�ha -, hogy ez a szeg�ny ember ne is k�lt�zhessen a h�z�ba, amelyet pedig jog szerint kib�relt, an�lk�l, hogy ne adna okot mindenf�le tal�lgat�sra! �n bizony b�k�ben hagyom!"

Jane kijelentette ugyan, �s �szint�n hitte is, hogy Bingley j�vetele nem �rinti �rzelmeit, Elizabeth m�gis azt tapasztalta, hogy a ked�lye megv�ltozott. Idegesebb volt �s nyugtalanabb, mint amilyennek �ltal�ban ismerte.

A k�rd�s, amelyr�l sz�leik oly hevesen vitatkoztak k�r�lbel�l egy �vvel el�bb, most �jb�l napirendre ker�lt.

- Nem is kell mondanom, dr�g�m - kezdte Mrs. Bennet -, hogy azonnal fel kell keresnie Mr. Bingleyt, mihelyt meg�rkezik.

- Sz� sincs r�la. Tavaly k�nyszer�tett engem, hogy menjek el hozz� l�togat�ba, s ennek fej�ben meg�g�rte, hogy Bingley feles�g�l veszi egyik l�nyomat. De nem lett semmi az eg�szb�l, s most nem fogja velem megint a bolondj�t j�ratni.

Mrs. Bennet pr�b�lta megmagyar�zni, hogy ez a figyelem minden szomsz�dra k�telez�, ha Mr. Bingley visszat�r Netherfieldbe.

- Ut�lom az ilyen formas�gokat - mondta Mr. Bennet. - Ha kedveli a t�rsas�gunkat, j�jj�n el hozz�nk, hiszen tudja, hol lakunk. �n bizony nem fecs�rlem arra az id�met, hogy a szomsz�daim ut�n szaladg�ljak, valah�nyszor elmennek meg visszaj�nnek.

- No, annyit mondhatok, borzalmas s�rt�s, ha nem keresi fel. De tegyen, amit akar, �n m�r elhat�roztam, hogy megh�vom eb�dre. Mrs. Longnak �s Goulding�knak �gyis tartozunk megh�v�ssal. Vel�k egy�tt tizenh�rman lenn�nk, �gy h�t �ppen van m�g egy hely az � sz�m�ra az asztaln�l.

Mrs. Bennet vigaszt mer�tett elhat�roz�s�b�l, s m�r nem is b�nta annyira f�rje udvariatlans�g�t, noha bosszantotta az a gondolat, hogy a szomsz�dok emiatt hamarabb l�thatj�k Bingleyt, mint �k.

Mikor m�r k�zeledett az �rkez�s napja, Jane �gy sz�lt Eliz�hoz:

- Kezdem sajn�lni, hogy egy�ltal�n visszaj�n. Nem izgatna a dolog, teljes k�z�mb�ss�ggel tudn�m viszontl�tni, de azt m�r nem b�rom, hogy mindenki folyton csak err�l besz�l. A mama j�t akar, de � nem tudja - senki sem tudhatja -, mennyi f�jdalmat okoz szavaival. Boldog leszek, ha m�r v�get �r ez a netherfieldi l�togat�s!

- Szeretn�k valami vigasztal�t mondani - felelte Elizabeth -, de nem vagyok r� k�pes. Ezt neked is �rezned kell. M�g az az �r�m�m sincs, hogy t�relmet pr�dik�lhatn�k egy szenved�nek, hiszen te maga vagy a t�relem.

Mr. Bingley meg�rkezett. Mrs. Bennet a csel�dek r�v�n legkor�bban �rtes�lt az esem�nyekr�l, de ez csak arra volt j�, hogy tov�bb izgult �s idegeskedett, mint b�rki m�s. Sz�ml�lgatta a napokat, mikor illik elk�ldeni a megh�v�t, mert nem volt semmi rem�ny, hogy addig a sz�n�t is l�ssa. De meg�rkez�se ut�n harmadnap reggel egyszerre csak megpillantotta Bingleyt �lt�z�szob�ja ablak�b�l, amint l�h�ton befordul a kapun, �s egyenesen a h�z fel� tart.

Mrs. Bennet r�gt�n az ablakhoz h�vta le�nyait, hogy �k is osztozzanak �r�m�ben. Jane konokul �lve maradt az asztaln�l, de Elizabeth, anyja kedv��rt, odament az ablakhoz; kin�zett, �s l�tta, hogy Darcy is vele van, mire vissza�lt a n�v�re mell�.

- Mama, egy m�sik f�rfi is j�n vele - sz�lalt meg Kitty. - K�v�ncsi vagyok, ki lehet?

- Biztosan valami ismer�se, sz�vem... �n bizony nem tudom.

- Nini! - mondta Kitty - Hogy hasonl�t ahhoz az emberhez, aki azel�tt is mindig vele volt... Mr. Hogyish�vj�k... az a magas, kev�ly f�rfi.

- Te j� isten! Csak nem Mr. Darcy!... Bizony � az. Nos, Mr. Bingley bar�tait mindig sz�vesen l�tjuk, de az�rt meg kell mondanom, �gy ut�lom ezt az embert, hogy r� se tudok n�zni.

Jane meglepetve �s agg�dva pillantott Eliz�ra. Alig hallott t�le valamit derbyshire-i tal�lkoz�sukr�l, s csak azt �rezte, milyen k�nos helyzetben lehet a h�ga, aki a kimagyar�zkod� lev�l �ta most szinte el�sz�r tal�lkozik Darcyval. De mind a k�t n�v�r meglehet�sen zavarban volt. Mindegyik�k �t�rezte a m�sik helyzet�t, s persze a mag��t is; k�zben anyjuk besz�lt, mint a v�zfoly�s, hogy � ut�lja Darcyt, hogy csak az�rt lesz hozz� udvarias, mert Bingleynek a bar�tja - a k�t le�ny oda sem figyelt. De Eliz�nak olyan okai is voltak a nyugtalans�gra, amelyeket Jane nem is sejtett - Elizabeth m�g nem merte megmutatni neki Mrs. Gardiner level�t, nem mert neki besz�molni saj�t megv�ltozott �rz�seir�l. Jane szem�ben Darcy egyszer�en az a k�r� volt, akit h�ga kikosarazott, mert j� tulajdons�gait lebecs�lte; Elizabeth viszont jobban �rtes�lt, �s tudta, hogy Darcynak az eg�sz csal�d lek�telezettje j�s�g��rt, s maga is �ppoly �rdekl�d�ssel v�rja, ha nem is oly gy�ng�den, de legal�bb olyan �sszer� �s jogos vonzalommal, mint Jane Bingleyt. Hogy Darcy elj�tt - elj�tt Netherfieldbe, Longbournba, megint �nsz�nt�b�l keresi �t -, Elizabeth ezen majdnem annyira meglep�d�tt, mint amikor el�sz�r tapasztalta Derbyshire-ben, mennyire megv�ltozott a fiatalember viselked�se.

Hol els�padt, hol elpirult, s szeme megcsillant az �r�mt�l, mikor arra gondolt, hogy Darcy �rzelmeit �s v�gyait nem rend�tette meg az id�. De m�g nem �rezte biztosnak mag�t.

"L�ssuk el�bb, hogyan fog viselkedni - mondta mag�ban -, az majd el�rulja, mit v�rhatok."

Belemer�lt a k�zimunk�ba, igyekezett meg�rizni nyugalm�t, s a szem�t sem merte f�lemelni, am�g v�gre gy�z�tt benne az agg�d� k�v�ncsis�g: n�v�re arc�ra pillantott, mikor m�r hallotta az inas k�zeled� l�pteit. Jane kiss� s�padtabb volt a megszokottn�l, de nyugodtabb is, mint Elizabeth v�rta. Amikor a k�t f�rfi megjelent, Jane elpirult kiss�, de az�rt el�gg� fesztelen�l fogadta �ket, s t�k�letes modor�n nem l�tszott sem neheztel�s, sem t�lzott ny�jass�g.

Elizabeth csak annyit mondott mindkett�j�knek, amennyit az udvariass�g megk�v�nt, azt�n a szok�sosn�l sokkal nagyobb buzgalommal vissza�lt a k�zimunk�hoz. Mind�ssze egy pillant�st vetett Darcyra, aki komoly volt, mint mindig, s ink�bb hertfordshire-i viselked�s�re eml�keztette a le�nyt, mint amikor Pemberleyben tal�lkoztak. De meglehet, hogy Mrs. Bennet jelenl�t�ben nem volt olyan felszabadult, mint Gardiner�k el�tt. Ez a feltev�s k�nos volt, de nem val�sz�n�tlen.

Bingleyt is csak egy pillanatra l�tta, de ez a r�vid id� is el�rulta a fiatalember �r�m�t �s zavar�t. Mrs. Bennet olyan t�lzott el�z�kenys�ggel fogadta, hogy k�t le�nya val�s�ggal elsz�gyellte mag�t, kiv�ltk�ppen ha a h�v�s, szertart�sosan udvarias biccent�sre �s szavakra gondoltak, melyekkel Darcyt �dv�z�lte.

Mivel Elizabeth tudta, hogy Mrs. Bennet legkedvesebb le�ny�t Darcy mentette meg a helyrehozhatatlan sz�gyent�l, k�tszeresen b�ntotta �s rendk�v�l f�jdalmasan �rintette �t ez a tapintatlan megk�l�nb�ztet�s.

Darcy megk�rdezte t�le, hogy van Mr. �s Mrs. Gardiner. Elizabeth meglehet�s zavarban v�laszolt a k�rd�s�re; s a fiatalember ezut�n m�r alig nyitotta ki a sz�j�t. Nem Elizabeth mellett �lt, s tal�n ez�rt hallgatott - milyen m�sk�pp volt minden Derbyshire-ben! Ott a rokonokkal besz�lgetett, ha �hozz� nem tudott sz�lni. Most percek teltek el, s m�g a hangj�t sem lehetett hallani. S ha Elizabeth n�ha engedett k�v�ncsis�g�nak �s Darcyra emelte tekintet�t, azt kellett l�tnia, hogy a fiatalember �ppoly gyakran n�zi Jane-t, mint �t mag�t, gyakran pedig csak a f�ldre mered. Vil�gosan l�tszott rajta, hogy gondolataiba m�lyed, �s kev�sb� igyekszik kedv�ben j�rni, mint amikor utolj�ra tal�lkoztak. Elizabeth csal�dott volt, �s haragudott mag�ra, hogy �gy �rez.

"Nem is v�rhattam egyebet! - mondta mag�ban. - De akkor mi�rt j�tt ide?"

M�ssal nem is volt kedve besz�lgetni, csak Darcyval, ehhez viszont hi�nyzott a b�tors�ga. �rdekl�d�tt Miss Darcy hogyl�te fel�l, de t�bb sz� nem hagyta el ajk�t.

- Milyen hossz� ideje, Mr. Bingley, hogy innen elment - kezdte Mrs. Bennet.

A fiatalember r�gt�n r�hagyta, hogy �gy van.

- M�r att�l f�ltem, hogy vissza sem j�n t�bb�. Azt rebesgett�k itt, hogy Szent Mih�ly napj�ra felmondja a b�rletet, de rem�lem, ebb�l egy sz� sem igaz. Ami�ta elutazott, mi minden t�rt�nt itt a k�rny�ken! Miss Lucas f�rjhez ment, most sz�p otthona van. �n is f�rjhez adtam az egyik l�nyomat - bizony�ra hallott r�la, persze, hiszen bent volt az �js�gban, a Times �s a Courier is hozta a h�rt, b�r nem �gy, ahogy kellett volna. Az �js�gban csak ez �llt: "George Wickham �r h�zass�got k�t�tt Miss Lydia Bennettel" - egy �rva sz� sem volt Lydia apj�r�l, a birtokr�l, ahol lakunk... egysz�val semmir�l! Gardiner b�ty�m fogalmazta meg a h�rt, nem is �rtem, hogyan csin�lhatta ilyen �gyetlen�l. L�tta az �js�gban?

Bingley azt felelte, hogy igen, �s gratul�lt Mrs. Bennetnek. Elizabeth f�l sem mert n�zni, s �gy nem is l�thatta, milyen arcot v�g Darcy a dologhoz.

- Bizony, nagy �r�m, ha az ember f�rjhez adja a l�ny�t - folytatta Mrs. Bennet -, de higgye el, Mr. Bingley, megszakad a sz�vem, hogy Lydia ilyen messze ker�lt t�lem. Newcastle-ba mentek... azt mondj�k, az messze f�nt van �szakon, �s a j� �g tudja, meddig maradnak ott. A v�mnek ott van az ezrede, mert biztosan hallotta, hogy otthagyta a nemzet�rs�get, �s most t�nyleges tiszt. H�la istennek, van m�g n�h�ny j� bar�tja, b�r nem annyi, amennyit meg�rdemel.

Elizabeth tudta, hogy ez Darcynak sz�l, s �gy elfogta a sz�gyen, hogy alig b�rt a hely�n maradni. De legal�bb v�get vetett sz�tlans�g�nak, amit eddig semmi sem tudott megt�rni. Megk�rdezte Bingleyt�l, hosszabb id�t sz�nd�kozik-e t�lteni a birtok�n.

- N�h�ny hetet - felelte a fiatalember.

- Ha a saj�t foglyait �s f�rjeit m�r mind lel�tte, Mr. Bingley - sz�lt k�zbe a mama -, akkor k�rem, j�jj�n �t ide, �s folytassa a vad�szatot Mr. Bennet birtok�n, ameddig j�lesik. A f�rjem borzaszt� boldog lesz, ha rendelkez�s�re �llhat - �g�rem, �nnek fogja tartogatni a legszebb foglyokat.

Elizabeth gy�trelm�t m�g jobban fokozta ez a felesleges, tolakod� figyelmess�g. Ha ugyanaz a kedvez� kil�t�s ny�lna is meg �jb�l el�tt�k, amelyben egy �vvel el�bb rem�nykedtek, megint bosszant� kudarcba fulladna minden. Ebben a pillanatban �gy �rezte, hogy �vekig tart� boldogs�g sem k�rp�tolhatn� Jane-t vagy �t az ilyen k�nos, megal�z� percek�rt.

"Egyetlen v�gyam - mondta mag�ban -, hogy soha t�bb� ne tal�lkozzam egyik�kkel sem. T�rsas�guk nem ny�jt olyan �r�met, ami fel�rne ezzel a k�nl�d�ssal. Egyiket sem akarom t�bb� l�tni, soha az �letben!"

De a szenved�s, amely�rt �vekig tart� boldogs�g sem ny�jthatna k�rp�tl�st, csakhamar l�nyegesen enyh�lt, amikor Elizabeth l�tta, hogy n�v�re sz�ps�ge megint l�ngra lobbantja az egykori udvarl� szerelm�t. Bingley eleinte alig besz�lt Jane-nel, de szinte percr�l percre t�bbet foglalkozott vele. �ppolyan sz�pnek tal�lta, mint el�z� �vben, �ppoly kedvesnek �s k�zvetlennek, b�r a le�ny most nem volt olyan besz�des. Jane azon igyekezett, hogy semmi v�ltoz�s ne l�ss�k rajta, s � maga �szint�n azt hitte, hogy most sem besz�l kevesebbet, mint m�skor. De gondolatai annyira lek�t�tt�k, hogy maga sem tudta mindig, mikor hallgat.

Amikor a vend�gek felkeltek b�cs�zni, Mrs. Bennet nem feledkezett meg a tervezett megh�v�sr�l, s mindkett�j�kkel meg�g�rtette, hogy n�h�ny nap m�lva elj�nnek Longbournba eb�dre.

- �n �gyis tartozik nek�nk egy l�togat�ssal, Mr. Bingley - tette hozz� -, mert amikor m�lt t�len elutazott Londonba, meg�g�rte nekem, hogy elj�n hozz�nk egy csal�di eb�dre, mihelyt visszat�r. L�tja, �n nem felejtettem el, �s meg kell mondanom, nagy csal�d�s volt sz�momra, hogy nem j�tt el, �s nem tartotta be az �g�ret�t.

Bingley kiss� b�rgy� k�pet v�gott a szemreh�ny�shoz, s valamit motyogott, hogy sajn�lja, de nem engedte az elfoglalts�ga. Ezek ut�n a k�t f�rfi elk�sz�nt.

Mrs. Bennetnek nagy kedve lett volna mindj�rt ott fogni �ket eb�dre; mert n�la mindig nagyon j� volt a konyha. M�gis �gy v�lte, hogy legal�bb k�t fog�s megillet egy olyan fiatalembert, akivel messzemen� tervei vannak, s hogy kevesebb nem el�g�ten� ki a m�sik f�rfi �tv�gy�t �s b�szkes�g�t, akinek t�zezer font az �vi j�vedelme.