Elizabeth f�lig-meddig sz�m�tott arra, hogy Darcy lev�lben fogja kimenteni mag�t bar�tj�n�l, de ehelyett Bingley m�r n�h�ny nappal Lady Catherine l�togat�sa ut�n mag�val hozta �t Longbournba. Az urak kor�n j�ttek, s miel�tt Mrs. Bennet sz�ba hozta volna, hogy �ladys�ge j�rt n�luk (Elizabeth t�k�n �lt, s minden pillanatban ett�l rettegett), Bingley azt javasolta, hogy mindny�jan tegyenek egy kis s�t�t, mert kettesben akart maradni Jane-nel. A gondolatot �r�mmel fogadt�k. De Mrs. Bennet nem szokott s�t�lni, Marynek meg sohasem volt ideje, �gy h�t �ten indultak neki az �tnak. Bingley �s Jane hamarosan el�reengedt�k a t�bbieket, maguk pedig h�tramaradtak, s hagyt�k, hogy Elizabeth, Kitty �s Darcy sz�rakoztass�k egym�st. De azok h�rman alig sz�laltak meg. Kitty �gy f�lt Darcyt�l, hogy meg se mukkant, Elizabeth pedig titokban d�nt� l�p�sre hat�rozta el mag�t, s tal�n Darcy is ilyesmin t�prengett.

Lucas�k h�za fel� s�t�ltak, mert Kitty meg akarta l�togatni Mari�t. Elizabeth nem tartotta fontosnak, hogy Darcy �s � is ben�zzenek, s amikor Kitty magukra hagyta �ket, b�tran folytatta �tj�t a fiatalemberrel. Most k�vetkezett el a pillanat, hogy v�grehajtsa elhat�roz�s�t, s am�g tartott m�g benne a b�tors�g, hirtelen megsz�lalt:

- Mr. Darcy, �n nagyon �nz� teremt�s vagyok. K�nny�teni kell a sz�vemen, s azt sem b�nom, ha ezzel megs�rtem az �n �rz�seit. Nem �llhatom meg tov�bb, hogy ne mondjak k�sz�netet, ami�rt olyan v�gtelen�l j� volt az �n szeg�ny h�gomhoz. Ami�ta tudom�st szerezem r�la, csak egy v�gyam volt: hogy megmondjam, mennyire h�l�s vagyok �rte. Ha a csal�dom is tudna a dologr�l, akkor most nemcsak a saj�t nevemben besz�ln�k.

- Sajn�lom, sz�vb�l sajn�lom - felelte Darcy, meglepve �s megindult hangon -, hogy olyasmir�l �rtes�lt, ami helytelen magyar�zatra �s nyugtalans�gra adhatott �nnek okot: Nem gondoltam volna, hogy Mrs. Gardinerben ily kev�ss� lehet megb�zni.

- Nem szabad neheztelnie nagyn�n�mre. Lydia elejtett szav�b�l tudtam meg, hogy �nnek is r�sze volt ebben az �gyben, s �n persze nem nyugodtam addig, am�g v�g�re nem j�rtam a dolognak. Hadd k�sz�njem meg �nnek �jra �s �jra az eg�sz csal�d nev�ben, hogy ilyen nemeslelk�en �s r�szvev�en mag�ra v�llalt ennyi gondot, �s oly sok baj �s kellemetlens�g �r�n kinyomozta �ket.

- Ha minden�ron meg akarja k�sz�nni - felelte Darcy -, csak a saj�t nev�ben tegye. Nem akarom tagadni, hogy egy�b okaim mellett f�k�pp az a v�gy sarkallt, hogy �r�met szerezzek �nnek. A csal�dja nem tartozik nekem semmivel. Tisztelem �s becs�l�m �ket, de meg kell mondanom, egyed�l csak �nre gondoltam.

Elizabeth annyira zavarba j�tt, hogy egy sz�t sem tudott sz�lni. R�vid sz�net ut�n Darcy hozz�tette:

- �n sokkal nemesebb lelk�, semhogy tr�f�t �zz�n velem. Ha most is �gy �rez, mint �prilisban, mondja meg r�gt�n. Az �n �rz�seim �s v�gyaim v�ltozatlanok, de �nnek csak egy szav�ba ker�l, s �n soha t�bb� nem sz�lok err�l a t�rgyr�l.

Elizabeth teljesen �t�rezte a fiatalember szokatlanul fon�k �s k�nos helyzet�t, s hirtelen er�t vett mag�n. Ha nem is nagyon �sszef�gg�en, de r�gt�n tudt�ra adta, hogy az eml�tett id�pont �ta az � �rzelmeiben olyan m�lyrehat� v�ltoz�s �llt be, hogy most m�r h�l�san �s �r�mmel fogadja el�bbi szavait. E v�lasz hallat�ra Darcyt olyan boldogs�g fogta el, amilyet tal�n m�g sohasem �rzett, s az alkalom olyan okos �s meleg szavakat csalt az ajk�ra, amilyenre egy f�lig szerelmes ember csak k�pes. Ha Elizabeth Darcy szem�be mert volna n�zni, l�thatta volna, milyen j�l illik hozz� a sz�vb�l fakad� �r�m, amely csak �gy sug�rzott arc�n; de ha nem is n�zett r�, hallgatta szavait az �rz�sekr�l, �s meg�rtette, mit jelent � Darcy sz�m�ra, s pillanatr�l pillanatra t�bbre becs�lte a f�rfi szerelm�t.

Tov�bbs�t�ltak, maguk sem tudt�k, merre. Annyi mindent kellett nekik gondolni, �rezni �s mondani, hogy egy�bre nem is figyelhettek. Elizabeth hamarosan megtudta, hogy egym�sra tal�l�sukat Lady Catherine er�fesz�t�s�nek k�sz�nhetik, aki Londonon �tutazva csakugyan felkereste unoka�ccs�t, besz�molt neki longbourni l�togat�s�r�l, arr�l is, hogy mi vitte �t oda, s elmondta az Eliz�val folytatott besz�lget�s l�nyeg�t, k�l�n kiemelve minden olyan szav�t, amely �ladys�ge n�zete szerint k�sz bizonys�ga volt annak, hogy Miss Bennet milyen konok �s magabiztos. Lady Catherine szent�l meg volt gy�z�dve, hogy ily m�don kicsikarhatja unoka�ccs�b�l az �g�retet amelyet a le�ny kereken megtagadott. De �ladys�g�nek nem volt szerencs�je, mert k�zbel�p�s�vel �ppen az ellenkez� hat�st �rte el.

- Rem�nyt �bresztett bennem - mondta Darcy -, ahogy addig tal�n m�g sohasem rem�nykedtem. Ismertem annyira az �n term�szet�t, hogy ha v�g�rv�nyesen �s visszavonhatatlanul ellenem d�nt�tt volna, akkor ezt ny�ltan �s �szint�n meg is mondja Lady Catherine-nek.

Elizabeth elpirult �s nevetve v�laszolta:

- Igen, el�gg� sz�kimond�nak ismert ahhoz, hogy erre is k�pesnek tartson. Ha olyan gyal�zatosan lehordtam szemt�l szembe, mi�rt h�z�dozn�k att�l, hogy rokonai el�tt is szidjam?

- H�t mondott r�lam olyat, amit meg nem �rdemeltem? Ha alaptalanok voltak is a v�djai, mert �n t�ves feltev�sekb�l indult ki, az �n viselked�sem viszont r�szolg�lt a legszigor�bb megrov�sra. Sohasem tudom magamnak megbocs�tani, s csak irt�zattal gondolok r� vissza.

- Ne civakodjunk azon, hogy kit terhel t�bb felel�ss�g az�rt az eset�rt - mondta Elizabeth. - Ha szigor�an n�zz�k a dolgot, egyik�nk viselked�se sem volt kifog�stalan; de rem�lem, az�ta mindketten �regbedt�nk udvariass�gban.

- �n bizony nem tudok ilyen k�nnyen kib�k�lni �nmagammal. Ha eszembe jut minden, amit akkor mondtam, ha a viselked�semre, modoromra, szavaimra gondolok, az eml�k most is kimondhatatlanul k�nos nekem, s az volt hossz� h�napokon kereszt�l. Sohasem fogom elfelejteni a meg�rdemelt rendreutas�t�st: "Ha �ribb m�don viselkedett volna ir�nyomban." Ezek voltak az �n szavai. Nem tudja, tal�n el sem b�rja k�pzelni, mennyit r�g�dtam ezen, b�r be kell vallanom, id�be telt, m�g bel�ttam, hogy �nnek volt igaza.

- �n semmi esetre sem gondoltam, hogy ezek a szavak ilyen nagy hat�ssal lesznek �nre. Eszembe sem jutott, hogy valaki �gy a sz�v�re veheti.

- Ezt k�nnyen el is hiszem. Akkoriban �gy �t�lt meg, hogy nincs bennem semmi j�raval� �rz�s - tudom, hogy �gy gondolkodott. Sohasem felejtem el az arckifejez�s�t, amikor azt mondta, hogy semmik�ppen nem k�rhettem volna meg �gy a kez�t, hogy aj�nlatomat el is fogadja.

- �, ne juttassa eszembe, amit akkor mondtam. Az ilyen eml�kekkel nem megy�nk semmire. Higgye el, �n m�r r�g�ta, sz�vb�l megb�ntam mindezt.

Darcy most sz�ba hozta a level�t.

- Mondja, legal�bb ut�na jobb v�lem�nye lett r�lam? �s olvas�s k�zben elhitte, amit benne �rtam?

Elizabeth elmondta, hogyan hatott r� a lev�l, hogyan oszlatta el lassank�nt minden r�gi bal�t�let�t.

- Tudtam j�l - mondta Darcy -, hogy f�jdalmat okozok �nnek vele, m�gis meg kellett �rnom. Rem�lem, megsemmis�tette a levelet. K�l�n�sen egy r�sz volt benne, az elej�n - mindig f�lek, hogy �jra elolvashatja. Eml�kszem van ott n�h�ny kifejez�s, melyek miatt joggal meggy�l�lhet engem.

- Okvetlen�l el�getem a levelet, ha azt hiszi, hogy vonzalmam en�lk�l nem maradhat meg; de ha azt tapasztaltuk is, hogy az �n felfog�som nem eg�szen v�ltozhatatlan, rem�lem, m�gsem vagyok annyira cs�lcsap, mint e megjegyz�s�b�l k�vetkezik.

- Amikor azt a levelet �rtam - felelte Darcy -, azt hittem magamr�l, hogy teljesen nyugodt �s h�v�s fejjel �rok, de az�ta r�j�ttem, hogy rettent� elkesered�s dikt�lta.

- A lev�l tal�n keser�en kezd�d�tt, de a v�ge m�r nem olyan. A b�cs�szavakb�l maga a j�s�g �s a szeretet sz�l. De ne gondoljunk t�bb� a lev�lre. Az is, aki �rta, az is, aki kapta, annyira megv�ltozott az�ta �rz�sben, hogy el kell felejten�nk minden kellemetlen k�s�r� k�r�lm�nyt. Meg kell tanulnia az �n b�lcsess�gemet: csak arra gondoljunk vissza a m�ltb�l, aminek az eml�ke �r�met szerez.

- Nem hiszem, hogy mag�ra vonatkozik ez a filoz�fia. Ha visszatekint a m�ltra, nem tehet mag�nak semmif�le szemreh�ny�st, s el�gedetts�ge �gy nem a b�lcsess�gb�l t�pl�lkozik, hanem ami sokkal jobb ann�l: a tapasztalat hi�ny�b�l. Az �n helyzetem m�s. K�nos eml�kek tolulnak fel, amelyeket nem lehet �s nem is szabad elfojtani. Eg�sz �letemen �t �nz� voltam - ha elveimben nem is, de mindenesetre a gyakorlatban. Gyermekkoromban megtan�tottak, mi a j� �s helyes, de arra nem, hogyan uralkodjam term�szetemen. Helyes elveket oltottak bel�m, de hagyt�k, hogy a g�g �s az �nhitts�g �tj�t k�vessem. Szerencs�tlens�gemre mint egyetlen fi�t (hossz� �veken �t mint egyetlen gyermeket), sz�leim elk�nyeztettek. �k maguk der�k emberek voltak (�desap�m k�l�n�sen maga volt a megtestes�lt j�akarat �s kedvess�g); m�gis engedt�k, b�tor�tott�k, szinte nagyra nevelt�k bennem az �nz�st �s g�g�t, �gyhogy csal�di k�r�m�n k�v�l nem t�r�dtem senkivel, len�ztem az eg�sz vil�got, legal�bbis igyekeztem lebecs�lni minden m�s ember �rtelm�t �s �rt�k�t, ha a magam�val hasonl�tottam �ssze. �gy �ltem �n nyolc�ves koromt�l huszonnyolc �ves koromig, �s most is ilyen lenn�k, ha nem tal�lkozom mag�val, dr�ga, �des Elizabeth! Hiszen mindent mag�nak k�sz�nhetek! Milyen leck�t adott �n nekem! Kem�ny lecke volt eleinte, de ann�l hasznosabb. Megal�zott engem, de meg is �rdemeltem. �gy l�ptem �n el�, mint aki egy pillanatig sem k�telkedik a v�laszban. Maga megmutatta nekem, milyen �res minden fennh�j�z� ig�nyem, hogy tessem egy olyan le�nynak, akinek �rdemes tetszeni.

- H�t val�ban azt hitte, hogy tetszik nekem?

- Nem volt semmi k�telyem. Mit sz�l az �n hi�s�gomhoz? Azt hittem akkor, �hajtja, s�t v�rja, hogy udvaroljak mag�nak.

- Akkor a modoromban lehetett a hiba, mert nem t�rt�nt sz�nd�kosan. Isten l�tja a lelkem. Soha nem akartam �nt megt�veszteni, de az �l�nks�gem gyakran elragad. Hogyan gy�l�lhetett engem az ut�n az este ut�n!

- Gy�l�lni �nt! Eleinte tal�n haragudtam, de a harag csakhamar helyes ir�nyba terel�d�tt.

- Alig merem megk�rdezni, mit gondolt r�lam, amikor Pemberleyben tal�lkoztunk? Nem vette rossz n�ven, hogy odamentem?

- Dehogy vettem. Nem �reztem �n m�st, csak meglepet�st.

- �n sem lehetett jobban meglepve, mint �n, mikor �szvettem, hogy megl�tott benn�nket. Lelkiismeretem azt s�gta, hogy nem tarthatok ig�nyt semmi k�l�n�s udvariass�gra, s be kell vallanom, nem is v�rtam t�bbet mint amit meg�rdemeltem.

- Nekem az volt akkor a c�lom - felelte Darcy -, hogy minden t�lem telhet� el�z�kenys�ggel bebizony�tsam, mennyire felette �llok annak, hogy nehezteljek a m�lt miatt. Rem�ltem, hogy megbocs�t nekem, �s jobb v�lem�nnyel lesz r�lam, ha l�tja, hogy megsz�vleltem szemreh�ny�sait. Hogy azt�n mikor �bredtek bennem egy�b v�gyak, alig tudn�m megmondani - azt hiszem, k�r�lbel�l f�l�r�val azut�n, hogy �nt megl�ttam.

Azt�n elmondta Eliz�nak, mennyire �r�lt Georgiana az ismerets�gnek, �s milyen csal�d�s volt neki, hogy hirtelen el kellett utazniok. Erre term�szetesen sz�ba ker�lt a hirtelen elutaz�s oka, s Elizabeth csakhamar megtudta, hogy Darcy m�g el sem t�vozott a fogad�b�l, m�ris elhat�rozta mag�ban, hogy � is elutazik Derbyshire-b�l, �s felkutatja Lydi�t, s hogy komoly �s t�preng� viselked�se a fogad�ban a lelki tus�b�l eredt, am�g eljutott e d�nt�shez.

Elizabeth ism�t k�sz�netet mondott, de a t�rgy k�nos volt mindkett�j�knek, s nem is besz�ltek r�la tov�bb.

N�h�ny m�rf�ldet s�t�lgattak m�r sz�p csendesen, de �szre sem vett�k, annyira belemer�ltek a besz�lget�sbe. V�g�l m�gis az �r�ra n�ztek, �s akkor l�tt�k, hogy ideje m�r hazamenni.

- De mi lett Bingleyvel �s Jane-nel? - ez a csod�lkoz� felki�lt�s terelte a besz�det az � �gy�kre. Darcy kijelentette, hogy nagyon �r�l az eljegyz�snek, amelyr�l bar�tja k�ldte neki az els� h�rt.

- Mondja meg �szint�n, nem volt meglepve? - k�rdezte Elizabeth.

- Egy cseppet sem. Amikor elutaztam Netherfieldb�l, m�r �reztem, hogy hamarosan bek�vetkezik.

- M�s sz�val, �n megadta az enged�lyt. Mindj�rt gondoltam.

S b�r Darcy felki�ltott a furcsa kifejez�s hallat�ra, Elizabeth megtudta t�le, hogy l�nyegileg ez t�rt�nt.

- Aznap este, miel�tt Londonba utaztam - mes�lte a fiatalember -, bevallottam Bingleynek, amit m�r r�g�ta be kellett volna vallanom. Elmondtam mindent, ami arra vallott, hogy kor�bbi beavatkoz�som az � �gyeibe tolakod� volt �s indokolatlan. Bingley rendk�v�l meglep�d�tt, mert sejtelme sem volt az eg�szr�l. Azt is elmondtam neki, hogy t�vedtem feltev�semben, mintha Jane k�z�mb�s volna ir�nta; s mivel l�ttam rajta, hogy vonzalma semmivel sem lanyhult, azzal a biztos tudattal v�ltam el t�le, hogy hamarosan boldogok lesznek egym�ssal.

Eliz�nak mosolyognia kellett, milyen k�nny�szerrel ir�ny�tja Darcy a bar�tj�t.

- �s mondja, saj�t megfigyel�se alapj�n k�z�lhette bar�tj�val, hogy Jane szereti �t, vagy pedig arra t�maszkodott, amit �n mondtam tavasszal?

- Saj�t megfigyel�sem alapj�n. K�t utols� l�togat�som alkalm�val gondosan megfigyeltem n�v�r�t, �s meggy�z�dtem r�la, hogy szereti Bingleyt.

- �s ezt persze Mr. Bingley is r�gt�n elhitte, mihelyt �n mondta neki.

- Val�ban ez t�rt�nt. Bingley term�szett�l fogva rendk�v�l szer�ny ember. Nagyon kev�s az �nbizalma, s ez�rt nem mert a saj�t �t�let�re t�maszkodni ilyen k�nyes �gyben, de mivel bennem b�zik, agg�lyai egy csap�sra megsz�ntek. K�nytelen voltam m�g valamit megvallani neki, ami egy ideig, teljes joggal, nagyon b�ntotta. Nem titkolhattam tov�bb, hogy Jane m�lt t�len n�gy h�napot t�lt�tt Londonban, s hogy �n tudtam err�l, de sz�nd�kosan elhallgattam el�tte. Bingley megharagudott r�m, de azt is tudom, hogy csak addig tartott a haragja, am�g tiszt�ba nem j�tt Jane �rzelmeivel. Az�ta m�r sz�vb�l megbocs�tott nekem.

Elizabeth szerette volna megjegyezni, hogy Bingley t�k�letes bar�t, akinek legf�bb becse az, hogy az orr�n�l fogva lehet vezetni - de azt�n meggondolta mag�t. Esz�be jutott, hogy Darcy m�g nem szereti, ha nevetnek rajta; erre is megtan�tja majd, de most korai volna hozz�fogni. Darcy bar�tja j�vend� boldogs�g�r�l besz�lt, amely megk�zel�ti, de term�szetesen el nem �rheti az �v�t. K�zben haza�rtek, �s a hallban elv�ltak egym�st�l.