Az írónő Jane Austen a 18. század végén élt női író. Alakja, regényei évtizedeken keresztül meghatározták az ún. női irodalmat. Hat teljes regényt írt. Ezen kívül fennmaradtak töredékek más, megkezdett regényeiből. Műveit a szentimentalizmus és a romantika korának határán alkotta, és mindkét irányzat jeleit megfigyelhetjük rajtuk. De ami a legjellemzőbb rá, az a szatirikus humor, mellyel kora társadalmát írta le. (Ez a jelenség amúgy sem volt idegen a kor angol irodalmától, elég, ha csak Swiftre gondolunk.) Ez a humor az egyik tényező, mely megkülönbözteti regényeit az őt követő Brontë-nővérek munkáitól. Nem mondhatjuk el azonban, hogy a regények csupán erre az ironikus vonulatra épülnek fel. A legfontosabb, mindegyikben egy (esetleg több) szerelmi történet, mely a szerelmesek viselkedésétől és érdemeitől függő véget ér. (Ne aggódjunk azonban, egyik regénynek sem rossz a vége, csak azok a lányok maradnak pár nélkül, akik nem érdemlik meg, vagy még túl fiatalok hozzá.)

A Brontë-nővérektől szintén megkülönbözteti kora társadalmának leírása, mely néha szinte a realizmus mélységeiig jut el. Leginkább az akkori vidék felsőbb osztályainak életével foglalkozik, a város csak átmeneti helyszín, és mindezt sikerül úgy megvalósítania, hogy közben sosem süllyed az unalmas, száraz fejtegetésig. A másik fő témája a kor irodalma, melynek legjobb paródiáját a Klastrom titka című műben olvashatjuk, amikor az akkor sikeres gótikus rémregény műfaját karikírozta ki. Jane Austen élete szintén megfelel a kor szabályának, tehát egy lelkész lányaként látta meg a napvilágot 1775-ben. Pályája azonban jobban alakult, mint a már fent említett követőinek, több regénye is megjelent még életében. Regényei: A klastrom titka, Értelem és érzelem, Büszkeség és balítélet, A mansfieldi kastély, Emma, Meggyőző érvek. (Mind a hat kötet megjelent magyar nyelven az Európa Könyvkiadó gondozásában.)

Korkép a Büszkeség és balítéletből

Emma A jellemzők Austen művei olyan romantikus alkotások, melyeket nem kizárólag a nők élvezhetnek. A már említett társadalmi vonatkozások igen érdekessé teszik a történeteket bárki számára. Arról nem is beszélve, hogy a humor és a romantika ötvözete a legkiválóbb alap egy filmforgatókönyvhöz, és akkor még nem is említettük a könyvekben szereplő, sokszor egy-két vonással is igen jól árnyalt jellemeket, melyek néha különösségük, néha éppen átlagosságuk miatt igen jól filmre vihetők. A regények egy része ráadásul éppen valamiféle ellentétre (jellembeli, időbeli stb.) épül, mely szintén igen jól kihasználható.

Büszkeség és balítélet A feldolgozások A sikerrecept tehát egyértelműen adott. Ezt a filmesek is észrevették, hiszen nyilván nem véletlen, hogy a hat regényből eddig 19 filmfeldolgozás készült. Ezek közül sajnos nem mindegyik hozzáférhető nálunk, vannak azonban olyanok, melyek itthon is nagy sikert arattak, akár a tévében, akár mozivásznon. Vannak olyan feldolgozások, melyek valóban híven követték az eredeti regényt, visszaadva magát a történetet, és a kor hangulatát is. Vannak olyanok, melyek átültették korunkba a történetet, tehát teljesen modern környezetben találkozhatunk újra a már ismert világgal. És létezik olyan próbálkozás is, mely meghagyta a cselekményt az adott korban, de magát a kort nem sikerült jól ábrázolnia, és a cselekmény hangsúlyait is áttolta más területekre. A következtetés az, hogy azok a feldolgozások sikerültek igazán jól, amelyek a leghívebben követték az alapművet. Ennek oka nyilvánvalóan az, hogy a leírt világ a megadott korban tökéletes, kissé nehéz lenne egyes társadalmi jelenségeket a mi korunkban értelmezni. (Mégis jó kivétel az egyetlen huszadik század végére tett feldolgozás, a Spinédzserek, mely egy amerikai középiskolába helyezi át az Emma című regény cselekményét. Nyilván a regény is jó választás volt erre, hiszen pl. a Meggyőző érvek már egyáltalán nem lett volna meggyőző ebben a környezetben.) Tehát maradjunk a klasszikus filmeknél.

Büszkeség és balítélet Nem véletlen, hogy az egyik legsikeresebb változat a BBC által készített hat 45 perces epizódból álló tévésorozat, melynek eredetije a Büszkeség és balítélet (ez a film címe is). A történet egy családról szól, mely az ironikus hajlamú apából, a nem túl okos anyából és öt leányból áll. A két legidősebb lány szerelme és férjhezadása körül forog a cselekmény, melyben a büszkeség és a balítélet is nagy viharokat kavar. Tévésorozat létére hihetetlen népszerűségre tett szert, már csak ha rajongói oldalait tekintjük is, és a főszerepeket alakító két színész (Jennifer Ehle és Colin Firth) népszerűségét és ismertségét is igen megnövelte. A feldolgozás a könyvet abszolút híven adja vissza, amit nyilván segít a terjedelem is, hiszen van idő a kisebb momentumokat is bemutatni, semmit nem kell kihagyni. A helyszínek, a mellékszereplők, az egész hangulat megajándékoz minket azzal a ritka benyomással, amely nem sűrűn fordul elő a filmes feldolgozások esetében, tehát, hogy úgy érezzük, mintha a regényt olvasnánk. A sorozat nagyon sok helyről visszaköszön, említhetnénk például Helen Fielding Bridget Jones naplója című regényét, mely az utóbbi évek egyik sikerkönyve lett Angliában, sőt az egész világon. A regény alaptörténete szintén a Büszkeség és balítélet című regényre épül, és a főszereplők többször is emlegetik benne a filmfeldolgozást. Nyilván nem véletlen, hogy a Bridget Jones naplójából készülő filmben az egyik főszerepet, nevezetesen Mark Darcyt (!) Colin Firth fogja alakítani.