A Büszkeség és balítélet legnagyobb vonzereje, hogy úgy ábrázolja a patikamérlegen kimért kosztümös etikettvilágot, hogy közben bepillantást enged egy szabados család mindennapjaiba, s legfőképp főhősünk, a kissé zabolátlan, de valójában nagyon is romantikus Lizzie (Keira Knightley) érzelmi világába.

A történet végtelenül egyszerű: a Bennet-ház öt leánya eladósorba kerül, és úgy tűnik, hogy a legidősebbnek (Rosamund Pike) sikerül is elcsavarni a jómódú Mr. Bingley (Simon Woods) fejét. A férfi és nő közötti igazi játék azonban nem köztük, hanem a kisebbik lány, Lizzie és Mr. Bingley barátja, az elsőre mogorva és hideg Mr. Darcy (Matthew MacFadyen) közt alakul ki.

Az egyre mélyülő kapcsolatot elsősorban Lizzie alakján keresztül éljük át. A film finoman egyensúlyoz a komikus játékosság és a legmélyebb - vagyis a legkomolyabb - érzelmek közt. Ugyanakkor az érzelmek mélyülését mindenféle nyílt szexualitás nélkül meséli el a rendező. A zabolátlan testiség itt csupán egy csók lehet.

A Büszkeség és balítélet igazi varázsa Keira Knightley. A színésznő az első perctől kezdve egyszerre képes játszani a pajkos és önfejű lányt és az igézően érzéki nőt. Így valószínűleg titokban a filmre beülő összes nő szívesen azonosul majd vele.

Legalább ilyen fontos a filmben a könnyed komédia. Elsősorban a két szülő (Donald Sutherland és Brenda Blethyn) nevetteti meg a nézőt: szókimondásban ők járnak az élen ebben a szigorú távolságtartást hirdető 18. századi világban.

Ez pedig rendre komikus jelenetekhez vezet, melyre persze az öt lány is vevő - a "nemesi mértékletesség" már nem annyira. A nyitott, sőt szórakoztató szülő páros persze kiválóan ellenpontozza az amúgy néha már az érzelgőségbe hajló családi idilleket.

Az ilyen filmekben gyakran előfordul, hogy a jó dolgok napsütésben történnek, míg a drámai részekben rendre esik az eső. Ebben a világban kizárólag nemesek és nemeslelkűek élnek, és még a szolgáknak is jól megy a soruk.

A főhősök tankönyvbe illően pózolnak, s mindig a költő nyelvén szólalnak meg - mintha ugyan kétszáz évvel ezelőtt mindenki mérhetetlenül választékos rímpárokban társalgott volna.

Na de ne legyünk igazságtalanok, a Büszkeség és balítélet egy olyan kegyes csalás, melyet a néző önszántából és jó érzéssel fogad el. Sőt, szeret ott lenni, abban a világban, ahol a nő és férfi közötti érzelmi és érzéki játékok kiszámíthatóak és szépek.