|
 Austen írói tehetségéből jó néhány klasszikusra tellett (lásd pld. Emma, Értelem és érzelem), ahhoz azonban a BBC közreműködése és Colin Firth sértődött arckifejezése is kellett, hogy Elizabeth Bennett és Mr. Darcy viszontagságos egymásra találásának keményfedeles kiadása azokra a polcokra is felkerüljön, ahová korábban legfeljebb csak tévedésből kerülhettek irodalmi klasszikusok. Hála azonban az angol közszolgálati televízió népművelő törekvéseinek 1996-ban hatrészes, közel 300 perces televíziós sorozat készült Austen kedvenc hősnőjének kalandjaiból, a többi pedig, a divatos szóhasználat szerint, mára már történelem. A sorozat keltette őrület hívta életre egyebek mellett Bridget Jones figuráját, s emelte bálvánnyá Colin Firth-t. A korábban nem túl ismert színész egy életre összenőtt Mr. Darcy figurájával, akinek mélabús ábrázata asszonyszívek millióit ejtette rabul szerte a világon. Colin Firth hazai rajongói azonban mindezidáig meglehetősen mellőzve érezhették magukat, ha magukon akarták érezni Mr. Darcy szigorú pillantását. Szerencsére a rongyosra nézett videokazetták ideje egyszer s mindenkorra lejárt: végre valahára a sorozat hazai rajongóinak is megadatott a gyönyörűség, hogy hibátlan minőségű DVD-formátumban is birtokba vehessék kedvencüket.
Jane Austen (1775. december 16. - 1817. július 18.) regényeiben minden esetben egy zárt, nyugodt, szinte már belterjesnek tűnő világot mutat be, melynek főszereplői földbirtokos középnemesek, katonatisztek és lelkészek.
Büszkeség és balítélet című regényében a Bennet lányok szemén keresztül mutatja be a környéket, vagy éppenséggel Merytont. Bár, mivel a lányokat, különösen a két legfiatalabbat elsősorban a kalapboltok érdeklik, szó sem esik olyasmiről, mint szegények vagy koldusok, de még a házak milyenségéről sem tudunk meg részletesebb információt, így minden tiszteletünk a díszlettervezőé, aki mindezek ellenére megálmodott egy tökéletes 18. századi települést.
Ugyanilyen csodálatos választás a vidék, ahol a szereplők birtokai elhelyezkednek. Ezek kiválasztásánál figyelembe vették a különböző társadalmi helyzeteket, hiszen ha jobban megnézzük, a szerényebb körülmények között élő Bennet család háza, és az azt körülvevő birtok nagyobb ugyan, mint Mr. Collins háza, viszont lényegesen kisebb, mint Pemberley, Mr. Darcy birtoka.
A kosztümök kiválasztásánál is szempont volt, hogy jól látható különbség legyen a legfrissebb divat szerint öltözködő Miss Bingley, és a saját maguk által varrt ruhákban megjelenő Bennet lányok öltözéke és kiegészítői között. Apróság, ám jól tükrözi a társadalmi különbségeket, amelyek a Jane Austen által ábrázolt világban igenis rengeteget jelentenek.
Hiszen ha jobban belegondolunk, minden a pénz, a vagyon, a jövedelem körül forog. Úgy, hogy közben senki nem dolgozik (csak a cselédek és szolgálók, de velük nem foglalkozunk, ők természetes részei a mindennapi életnek, legalább annyira, mint az étkezéskor használt bútorok vagy evőeszközök), és valójában egyetlen szereplőnek sincsenek megélhetési gondjai.
Jane Austen legismertebb regénye az 1995-ben készült BBC feldolgozás előtt is számos televíziós változatot megért. Simon Langhton rendező számos tévésorozat tapasztalatával a háta mögött, Andrew Davies forgatókönyvíróval az oldalán, aki férfi létére biztos kézzel nyúlt a különleges témához, látott neki a nagyszabású vállalkozásnak.
Valamilyen szinten könnyű dolguk volt, hiszen Jane Austen tökéletesen kidolgozott karaktereket, jellemeket és párbeszédeket vetett papírra. Már a szereplők által elmondott mondatok felépítése és hosszúsága is megadta azt az alaphangulatot, amihez csak megfelelő színészeket kellett találni.
Ami persze nem volt túl nehéz feladat (egyébként tökéletesen sikerült), ám sokkal nagyobb terhet rótt a színészekre az, hogy még véletlenül se modern szavakkal, szófordulatokkal, hanem korabeli stílusban adják elő mondanivalójukat.
Mind a mondanivalót, mind a helyzeteket tökéletesen aláfesti Carl Davis zenéje, ami fel-felbukkan, időnként teljes egészében, időnként csak részleteiben, időnként pedig a szereplők zenei műveltségét és hozzáértését bizonyítandó.
A szereplők tehát tökéletesen olyanok, mintha Jane Austen regényének lapjairól léptek volna elő, és ezt az érzést erősítik a magyar szinkronhangok is, amelyeket a megfelelő esetekben teljes mértékben idegesítők, máskor pedig éppen olyan kellemesek és barátságosak, ahogy azt olvasás közben elképzeltük.
Ritkaságszámba megy az ilyen tökéletes filmadaptáció. Persze, ha figyelembe vesszük, hogy a BBC alkotógárdája is csupán hat részes sorozat keretein belül tudta visszaadni mindazt, amit Jane Austen megírt, nem is lehet csodálkozni a meglepően magas színvonalon. Bár, ha jobban belegondolunk, egy BBC-től az ember nem is vár kevesebbet.
Minden a helyén van, ezért úgy gondolom, valószínűleg a szerző is elégedett lenne, ha látná, mi lett ráérősen hömpölygő, ironikus részletekkel tarkított romantikus regényéből.
Ami egy kicsit fájdítja a szívemet, az az extrák csaknem teljes hiánya. Csaknem, ugyanis az alkotók egy közel harminc perces, feliratos dokumentumfilmet azért rádobtak a DVD-kiadásra, amiből az érdeklődők egy-két részletet megtudhatnak a film készítésével kapcsolatban. Úgy vélem, egy ilyen klasszikus alkotás ennél egy kicsit többet érdemelt volna.
Mindezek ellenére úgy gondolom, akik hozzám hasonlóan szeretik Jane Austen regényeit, azok közül is a Büszkeség és balítéltet, mindenképpen tanácsos, hogy gyűjteményüket ezzel a darabbal is gyarapítsák. Számos kellemes és feledhetetlen percet szerezhetnek maguknak.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Az 1995-ös BBC adaptáció már DVD-n is kapható!
„Általánosan elismert igazság, hogy a legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség. Ez az igazság oly mélyen bevésődött a vidéki családok lelkébe, hogy ha ilyen ember csöppen a szomszédságukba, rögtön egyik vagy másik leányuk jog szerinti tulajdonának tekintik, még ha nem ismerik is érzéseit vagy nézeteit.” 
